Aminosavak

Az aminósavak a fehérjék építőkövei, a test szöveteinek képződéséhez pedig húsz, különböző aminosavból felépülő fehérje szükséges. Az aminosavak közül tizenegyet képes előállítani maga az emberi test, míg a másik kilencet (melyeket alapvető, vagy esszenciális aminosavaknak nevezünk) a táplálékkal kell bevinnünk. Ezek a következők: metionin, treonin, lizin, izoleucin, valin, leucin, fenilalanin, triptofán. A hisztidin félig tekinthető esszenciálisnak, mert a szervezetnek nem minden esetben van szüksége külső forrásra az előállításához. Nem esszenciális aminosav az arginin, alanin, aszparagin, aszparaginsav, cisztein, glutamin, glutaminsav, glicin, prolin, szerin, és a tirozin. Az aminosavaknak ez a csoportosítása azonban nem a fontosságukat tükrözi, hiszen mind a húszra nagy szüksége van a szervezetünknek.

Az állati eredetű táplálék, mint például a hús, hal, tojás, a tejtermékek, az alapvető aminosavak leggazdagabb forrásai, míg a növényi táplálékok gyakran nem tartalmazzák mindegyiket. Ez a hiányosság azonban elkerülhető, ha változatos, többféle növényi eredetű ételt fogyasztunk. A gabonafélék például lizinben szegények, míg a bab ezt nagy mennyiségben tartalmazza. Régebben úgy hitték, hogy a fehérjék megfelelő mennyiségének elérése érdekében az összes alapvető aminosavnak egyensúlyban kell állnia egymással az egyes étkezéseknél (például gabonát és babot egyszerre kell enni). Az újabb kutatások viszont igazolták, hogy ugyan fontos az aminosavak megfelelő keverékének fogyasztása, de nem szükséges mindet ugyanannál az étkezésnél bevinni.

A legtöbb ember bőven elég fehérjét, és így bőven elég aminosavat fogyaszt. Azonban a diétázók, néhány szigorúan vegetáriánus testépítő, vagy bárki, aki nem visz be elég kalóriát, hiányt szenvedhet aminosavakban. Ezekben az esetekben a szervezet leépíti az izomszövetekben a fehérjéket, és a fontosabb szervek ellátásához használja fel azokat, vagy egyszerűen csak nem képződik nagyobb izomtömeg.

A táplálkozási szakértők azt ajánlják, hogy egy kiegyensúlyozott étrendben a kalóriák 10-12 százaléka legyen fehérje (az aminosavak forrása), a fehérjeszükségletet azonban befolyásolja az életkor, a súly, az egészségi állapot és más tényezők is. Egy átlagos felnőtt testsúlyának minden kilójához 80 g fehérjére van szüksége. Az egészséges felnőttek ajánlott napi bevitele 45-65 gramm naponta.
Az orvosok külön szoktak egyes aminosavakat ajánlani speciális célokra, mint például lizint a herpeszre, vagy fenilanalint a fájdalomra.

A legtöbb fajta étrend több fehérjét tartalmaz, mint amennyire a szervezetnek szüksége van, ennek következményeként túl sok nitrogént választ ki a szervezet karbaminként a vizeletben. A túlzott nitrogénmennyiséget néhány kutatás az időskori lecsökkent veseműködéssel hozza összefüggésbe. A legtöbb, bár nem mindegyik tanulmány megállapította azt is, hogy abban az esetben, mikor valakinek legyengült vesefunkciói vannak, a fehérje étrendi bevitelének korlátozása lelassítja a vesefunkciók csökkenésének mértékét.