Ginkgo Biloba a keleti gyógyászatban

Először 1436-ban, a Ming dinasztia idején jegyezték le jótékony hatását. 1505-ben már az agy jótevőjeként, s a hasmenés egyik leghatásosabb ellenszereként tartották számon. A Gyógyszereskönyv a ginkgo kivonatot az étvágygerjesztők, emésztési zavart javítók, központi idegrendszert serkentők közé sorolja, emellett külsőleg hályog kezelésére is alkalmas.

Mire használják napjainkban?

A keleti gyógyászatnak köszönhetően egyre népszerűbb, és napjainkban világszerte alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására. A ginkgo levelei jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre.

A vizsgálatok kimutatták, hogy a ginkgo, a benne található flavonoidok hatása miatt jó értágító, így biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A kivonat javítja a szellemi teljesítőképességet és koncentráló készséget. Levele számtalan káros folyamatot képes megállítani, többek között trombózis, érelmeszesedés megelőzésére is alkalmas.

A páfrányfenyő fokozza a végtagok és az agy vérkeringését, s oxigénellátását. Nem csak roboráló szerként, de időskori memóriaproblémák kezelésére is alkalmas. Jótékony hatással lehet a szellemi teljesítőképességre is, így szellemi munkát végzőknek nagy segítséget jelent. Az érelmeszesedéssel összekapcsolható alvászavarokat szintén képes enyhíteni.

Előszeretettel használják az öregkori elbutulás (demencia) ellen is. A párfányfenyőt a hagyományos kínai orvoslás és a népi gyógyászat ősidők óta használja. A fa áltermését, “gyümölcsét” a kínaiak csemegeként is fogyasztják.

R.